Az a bizonyos 1%

A legtöbb menhely és állatotthon kisebb adományoktól eltekintve kizárólag abból kell, hogy fenntartsa magát,  hogy a támogatók adójuk 1%-át felajánlják a menhely működtetésére.

Bármilyen hihetetlen, még mindig csak az adózók fele nyilatkozik adója 1%-ról. Ez azért is furcsa, mert az adózónak nem kerül ez a támogatási lehetőség semmibe sem - hiszen ezt az összeget amúgy is befizeti az államkasszába -, annak a szervezetnek, amelyiket viszont ezzel támogathatna, annak gyakran a működéshez szükséges alapvető feltételeket biztosíthatná.

 
       A Boldogság  Barátságossá tesz,

       a  megpróbáltatások  erőssé,
       szomorúság  emberségessé,
       a kudarc alázatossá.
      És a  REMÉNY , ami  előbbre visz !

 Az állattartás komoly, felelőségteljes feladat. Az ünneppel természetesen a nyuszik kerülnek az érdeklődés középpontjába. Ám mindenki - a tapsifülesek és az emberek - számára szerencsésebb, ha otthonába csak az fogad nyuszit, aki hosszú éveken át gondoskodni tud róla, vállalva a tartással járó feladatokat, kellemetlenségeket, nehézségeket és kiadásokat.Aki ezt nem tudja megtenni, jobb, ha csak plüs formában visz haza tapsit, vagy másoknál, például ismerős tenyésztőnél, állatkertben ismerkedik velük!

Egy kitűnő programsorozat, a család aprajának nagyjának. A témát, a felkészülést komolyan vesszük, ám a hangulat oldott, és kötetlen. Felnőtteket is várunk!

A madarakat folyamatosan etessük, aki eddig nem tette, most is elkezdheti, de csak akkor szabad felhagyni vele, ha már kitavaszodott, és van élelem a természetben is! ( az egy helyre szokott madarak az élelemforrás elapadása után nem tudnak maguknak elég gyorsan új helyet keresni, így éhenpusztulhatnak.)

Cinkéknek a készen kapható, hálóban lévő magokkal teli faggyúgömb, etetőbe aprómag, vegyesen, napraforgó az ideális. A gerléknek és a galamboknak búza, napraforgó, kukorica a megfelelő, rigók, varjak, szarkák, mátyás madár szívesen fogyaszt pl túrót.

B orongós napok tűnjetek tova,
O kkal szomorú ne legyél soha!
L épteid kísérje töretlen szerencse,
D erűs percek rajzoljanak mosolyt a szemedre!
O szoljanak el az óévnek sötét árnyai,
G úzsból szabaduljanak a képzelet szárnyai!

Ú j évet hozzon a nesztelen iramló idő,
J öjjön már a rég várt, csodálatos jövő!

É vek ha múltok, ha elszálltok napok,
V idámságot, örömet számolatlan adjatok!
E lfusson most az óévnek malac a,
T öbbé ne legyen senkinek panasza!

Nagyapánk ott ült szokott helyén a kandalló mellett, s olykor egy-egy bükkfahasábot vetett a sziporkázó tűzre. A szűzdohány füstje kék felhőbe burkolta pipázó alakját ott a nagyszoba végiben, s ezüstös szakállán olykor megcsillant a láng.
Mi gyermekek a mennyezetig érő, gyertyafényben izzó karácsonyfa körül álltunk elfogódottan és izgalomtól elmeredt szemmel, és sóvár pillantásokat vetve a karácsonyfa alatt fölhalmozott ajándékokra, hűségesen elénekeltük a Mennyből az angyal összes verseit.

Egy csodálatos kis történet, hogy emlékezzünk arra, az élet valóban szép.
Nem tudni, ki válaszolt, de az biztos, hogy van egy csodálatos lélek az amerikai levélposta hivatalnál.

Abbey, a 14 éves kutyánk a múlt hónapban meghalt.
A rákövetkezõ napon a 4 éves lányom, Meredith zokogott és csak arról beszélt, hogy mennyire hiányzik neki Abbey.
Megkérdezte, írhatnánk-e egy levelet Istennek, hogy amikor Abbey a Mennyországba érkezik, Isten felismerhesse.
Azt válaszoltam, hogy szerintem is így kellene tegyünk, és a lányom elkezdte diktálni a levelet:

Kedves Isten!